Kaktuszmagok vetése

 

    Kezdjük talán ott, hogy hogyan juthatunk magokhoz. A kaktuszok között találunk idegen beporzású és öntermékeny fajok. Az öntermékeny fajoknál egyszerű a magfogás, hiszen itt elegendő egyetlen ivarérett egyed, ami a saját virágporával porozva termékeny magokat érlel. Öntermékeny fajokat nagy számban a Rebutia és Frailea nemzetségekben találunk. Az önsteril vagy idegen beporzású fajoknál viszont két különböző génkészlettel rendelkező (pl. két magról nevelt) egyed szükséges a magfogáshoz. Ebben az esetben úgy történik a beporzás, hogy az egyik növény virágporát átvisszük a másik növény bibéjére és fordítva. A legtöbb kaktuszfaj ebbe a csoportba tartozik. Nagyon fontos, hogy az összeporzást ugyanazon faj egyedei között végezzük, ellenkező esetben csak értéktelen hibrideket fogunk nevelni a magokból!

    A magvetést generatív szaporítási módnak is nevezik. Ez azt jelenti, hogy minden egyes magról fejlődő növény különböző génkészlettel rendelkezik.

    Nagyon sokféle módszer létezik a kaktuszmagok vetésére, ezért nem térnék ki az egyes módszerek ismertetésére, hanem inkább az általam alkalmazott módot ismertetem.

    Az első kérdés, hogy milyen ültető edényt használjunk. Én mindig műanyag edényekbe vetek. A cserép vagy kerámia porózus szerkezetű, a víz nagy részét elszívja a növények elől, ezért nem alkalmas. A fémből készült edények könnyen áthevülhetnek, ezért ezek sem alkalmasak.

    Általában 20-50 szem magot szoktam egy 5 cm átmérőjű edénybe ültetni. Egy edénybe csak egy fajt ültetek.  Így akár két évig is nevelkedhetnek a magoncok ugyanabban az edényben.

    A következő lépés az ültető közeg elkészítése. Én ’B’ típusú bolti virágföldet használok, amihez kb. 30% mosott folyami sódert és a dél-amerikai fajok esetében 10% zeolitot, míg az észak-amerikai fajoknál 10% mészkőzúzalékot keverek. A sóder maximum 0,5 cm szemcseméretű legyen. A virágföldből eltávolítom a nagyobb darabokat, törmeléket és ezután keverem hozzá a sódert. Ezután a cserepeket megtöltöm a bekevert talajjal és egy lapos eszköz (pl. gyógyszeres fiola alja) segítségével enyhén tömörítem és elegyengetem a felszínét. Az ültető közeget úgy töltöm az edényekbe, hogy a talaj szintje kb.1 cm-rel a cserép pereme alatt legyen. A cserépbe kis jelölőtáblát szúrok a pontos fajnévvel ellátva. Ezután a magokat egyenletesen a föld felszínére szórom és a gyógyszeres fiolával enyhén benyomkodom őket a talajba. Nagyon fontos, hogy a magokat ne takarjuk földdel! A magvetést nem felülről öntözöm, mert a vízsugár kimosná a magokat. A magoncok megerősödéséig alulról szívatom fel az ültető edényeket. Öntözéshez sima csapvizet használok, amihez egy kevés gombaölő szert keverek. A lényeg az, hogy olyan gombaölőt válasszunk, aminek nincs csírázás-gátló hatása! A magvetés földje soha ne száradjon ki!

    Így el is készültünk a magvetéssel. Én a cserepeket egy kiszuperált akváriumban helyezem el. Ez az elhelyezés biztosítja a magvetés számára a megfelelő hőfokot (20-25 oC-os) és páratartalmat. A kelés kb 2-3 hét alatt lezajlik. Ezután már a kis magoncoknak nincs szükségük a párára, és a locsolásokat is ritkíthatjuk. A kelés után gyakrabban szellőztetem az akváriumot később a cserepek már ki is kerülhetnek félárnyékos helyre. Én csak kb. 1,5 éves korban szoktam szétültetni a magoncokat, de ez nagyban függ a növekedés ütemétől. Ha már nagyon nem férnek el egymás mellett a kis növények, akkor időszerű a szétültetés. Tűzdelés után már a felnőtt kaktuszokhoz hasonlóan nevelhetjük a kis növényeket.

 

Sikeres magvetést kívánok!

Dugványozás

 

A dugványokról történő szaporítást vegetatív szaporításnak is nevezik. Ez azt jelenti, hogy ezzel a módszerrel genetikailag azonos növényeket kapunk.

            Dugványokat olyan fajokról tudunk szedni amelyek sarjakat nevelnek, telepeket képeznek. A tenyészcsúcs megsértésével olyan fajokat is késztethetünk sarjadzásra, amelyek egyébként egyáltalán nem hajlamosak a sarjképzésre.

            A dugványokat éles kés segítségével választom le az anyatőről a legkisebb átmérőjű kapcsolódási felületnél elvágva. A sebfelülettől függően 3-12 napig száradni hagyom a sarjakat. A sebek beszáradása után félárnyékban lévő 2-3 cm mély, nedves homokágyra helyezem a dugványokat gyökeresedni. Ügyelek rá, hogy a homok ne tocsogjon a vízben, de mindig nedves legyen. 1,5-2 hét után óvatosan megmozgatom a dugványokat, hogy gyökeret eresztettek e. Ha nem billen meg a növény az azt jelenti, hogy gyökeret eresztett, tehát átültethető a fajhoz illő földkeverékbe és felnőtt növényként nevelhető tovább. Ha még nem gyökeresedett meg a dugvány, akkor megvizsgálom a sebfelületet nem fertőződött e el. Ha rothadást észlelek éles késsel levágom a sarjat az egészséges részig és a seb beszáradása után újra próbálkozok a gyökereztetéssel.

 

Sikeres növénynevelést kívánok!